A fajta eredete
Hajtóvadászatra már az ókori görögök is használtak hasonló méretű kutyákat, de a beagle legkorábbi azonosított ősét Hódító Vilmos hozta Angliába a XI. században. A Talbot kopóból alakult ki a Southern kopó, amely a mai beagle-nél magasabb, de hasonló lógó fülekkel és kiváló szaglással megáldott kutya volt. Bár nevét a középkori Angliában gyűjtőnévként már használták a kisebb méretű kutyafajtákra, a mai beagle történetét az 1830-as évektől számítjuk, amikor Phillip Honeywood tiszteletes létrehozta első falkáját a Southern kopóra és a North County Beagle-re építve.
A vele párhuzamosan dolgozó tenyésztők révén a XIX. században még számos különböző méretű beagle-változat létezett, a standardot végül az 1890-ben megalakult Beagle Club határozta meg. Eközben Amerikában is meghonosították a fajtát az áttelepülők, és az American Kennel Club már 1884-ben felvette az elismert fajták közé. 1888-ban megalakult a National Beagle Club of America is, és a fajta hamarosan népszerűbb lett a tengerentúlon, mint szülőhazájában. 1953 és ’59 között a beagle volt a legnépszerűbb kutyafajta Amerikában az AKC regisztrációs statisztikája szerint, de 2008-ban is az ötödik helyen állt, míg Angliában az elmúlt években csak a 30. körüli helyezéseket ért el.
Magyarországon 1971-ben törzskönyvezték az első beagle-t, akit Hayday Princ Fülöpnek hívtak.
Természete
A beagle eleven, barátságos, vidám kutya. A kopók csoportjába tartozik, békés természete miatt házőrzőnek nem alkalmas, de a veszélyt ugatással jelzi. Nagyon értelmes, ugyanakkor sokszor makacs is. Vadász-múltjára vezethető vissza, hogy elszánt, bátor, és kitűnő a szaglása.
Kis méretének köszönhetően lakásban is tartható, de nagy mozgásigénye miatt rendszeresen el kell vinni hosszabb sétákra. Ilyenkor a pórázról csak akkor szabad elengedni, ha megfelelő nevelésben részesült, mert számolnunk kell azzal, hogy valamilyen szagot megérezve hirtelen előbújik belőle a vadászösztön, elszalad, és elveszik. Ha odakinn tartjuk, a kert is legyen szökésbiztos.
Nagyon szereti gazdája társaságát, remek családi kutya. Más kutyákkal való kapcsolata általában zavartalan, a gyerekekkel is jól kijön. Vadászösztöne miatt célszerű már kölyökkorban hozzászoktatni a macskákhoz és egyéb háziállatokhoz, így elkerülhetők a későbbi problémák. A beagle általában mindenkivel nagyon barátságos.
Nagyon tanulékony, leggyakrabban jutalomfalattal motiválható, de például a labda is lehet a motiváció eszköze. Az a fontos, hogy a kutyának érdekes legyen annyira, hogy bizonyos dolgokat megtegyen azért, hogy megszerezze.
Testfelépítése
Erős, zömök felépítésű kutya. Háta mozgás közben is egyenes, feszes, oldalirányú kilengést nem mutat. Mellkasa a könyöke alá ér, íves bordái erősen hátrahúzottak. Vaskos, nem túl hosszú farkát felemelve, kissé begörbítve tartja, de soha nem emeli a háta fölé. Lágyéka erős és rövid, a hasa nem túlzottan felhúzodó (nem agárhas). Az erős könyökök zártak, nem fordulnak sem befelé, sem kifelé, s a váll magasságának nagyjából a felénél vannak. Mellső lábai egyenesek, jól alátámasztják a testet, a mancsok felé nem keskenyednek el. A beagle mancsai erősek és zártak, szépen ívelt lábujjakkal és rövid karmokkal.
Nyaka enyhén ívelt. A fej viszonylag hosszú, redők vagy ráncok nincsenek rajta. Az enyhén domború koponya viszonylag széles. Az arcorri rész nem elhegyesedő; az orrtükör széles, az orrlyukak tágak. Lekerekített végű, alacsonyan tűzött fülei csaknem az orráig érnek, s kecsesen lógnak a pofa mellett. Szemei eléggé nagyok, de nem kidülledők, sötétbarnák vagy mogyorószínűek. A beagle harapása ollószerű.
Magassága: minimális 32 cm, maximális 41 cm.
Súlya: 10 és 18 kg között változhat.
Az időjárásnak ellenálló szőrzete rövid és sűrű.
Színe: Lehet bicolor (két színű) vagy tricolor (három színű), ez utóbbi a gyakoribb. A barna kivételével bármely kopószín megengedett. A szegycsont csúcsának, és a a farok végének mindig fehérnek kell lennie. A szemek sötét- vagy mogyoróbarnák.
Várható élettartama: 12-14 év.