A máltai selyemkutya tekintélyes múlttal rendelkező kutyafajta, legközelebbi rokonai a Bichon Frisé, a Bichon Havanese, és a Bichon Bolognese. Már az ókori görögök és a rómaiak is kedvelték, de az idők folyamán felbukkant Kínában és az Oszmán Birodalomban is.
VIII. Henrik uralkodása idején kerültek az első példányok Angliába, és azonnal az előkelőségek kedvencévé váltak. Az egymással vetélkedő I. Erzsébet és Stuart Mária is máltai selyemkutya-tulajdonos volt, és Máriának lefejezésekor is egy ilyen kutyus lapult a szoknyája alatt.
Ebben a korszakban azt tartották, hogy a hosszú fehér szőrű kutyusokkal alvás gyógyító hatású, ez is fokozta népszerűségüket a jómódú hölgyek körében. Viktória királynő annak idején személyesen fejezte ki részvétét a kenti hercegnőnél annak máltai selyemkutyája, Lambkin elvesztése miatt.
A máltai selyemkutya kedves, játékos kutya, aki mindenhová el akarja kisérni gazdáját, egyszóval tökéletes öleb. Ugyanakkor a leendő gazdinak fel kell rá készülnie, hogy ez a fajta viszonylag hangos, sokat ugat, és ha nem foglalkoznak vele megfelelően, agresszívvá is válhat. Egy közelmúltbeli ausztrál kimutatásban a máltai selyemkutya a leggyakrabban támadó kutyák között szerepelt, és Chirac volt francia elnöknek is meg kellett válnia kezelhetetlen máltai-uszkár keverék (maltipoo) kutyájától, Sumótól. Ezért csak akkor válasszuk ezt a fajtát, ha van elég szabadidőnk foglalkozni vele!
A versenykutyák szőrzete hosszú, földig érő, melyet a hétköznapokban felcsavarva hordanak, hogy könnyebben mozogjanak. A kanok marmagassága 21-25 cm, a szukáké 20-23 cm, súlyuk 3-4 kg. A yorkival ellentétben teacup változatban hivatalosan nem tenyésztik. Ennek ellenére lehet ilyen példányokról hallani, mint például a világ legkisebb kutyája címre esélyes, nemrég elpusztult új-zélandi Scooter. Az ő szomorú példája is mutatja, miért nem szabad szándékosan ilyen törékeny kis jószágokat kitenyészteni.