A fajta eredete
A palotapincsi vagy más néven pekingi palotakutya története évezredekre nyúlik vissza. A fajta hatalmas népszerűségnek örvendett a kínai uralkodók körében, és olyannyira kiváltságnak számított ilyen kutyát tartani, hogy a császári családon kívül mindenkinek tilos volt tenyészteni, halálbüntetés terhe mellett.
A palotapincsit a kínaiak oroszlánkutyának nevezték, mert a legenda szerint az oroszlánok királya beleszeretett egy selyemmajomba, és feleségül akarta venni, ehhez azonban el kellett nyernie Ah Chu istenség áldását. Ennek feltétele az volt, hogy az oroszlán áldozza fel hatalmát és óriás termetét. Az oroszlánkirály ráállt az alkura, így született házasságából a ma ismert palotapincsi.
A császári palotán belül az Oroszlánkutya Pagodában tenyésztették és tartották a kutyusokat, ahol több ezer eunuch gondoskodott kényelmükről és jólétükről. A császári család tagjai nem csupán babusgatták őket, de a különféle ceremóniák alkalmával fontos szerepet is betöltöttek: ugatásával két pincsi jelentette be a császár érkezését, kettő pedig a köntöse szegélyét vitte a szájában.
Az uralkodók gondosan ügyeltek arra, hogy a fajta ne kerülhessen ki Kínából, ha valamelyik uralkodó mégis palotapincsit kért volna ajándékba, gondoskodtak róla, hogy a kutya ne érje meg az odautat. Hogyan került ki mégis a birodalomból?
A második ópiumháború (1856-1860) során az európai hatalmak sorra foglalták el a tengerparti kínai területeket. A legenda szerint 1860-ban, egy összecsapás után öt palotapincsit találtak elhunyt kísérőik mellett, akik öngyilkosságot követtek el, hogy elkerüljék a fogságba esést. Egy bizonyos Dunne tábornok az egyik kutyát elvitte Viktória királynőnek, aki Looty-nak nevezte el az ebet.
Vélhetően ennek köszönhető, hogy a fajta elterjedt Nyugaton, és nem halt ki, ugyanis 1911-ben gyakorlatilag az összes palotakutyát megölették az özvegy császárné, Tsu Shi halála után.
A palotapincsi természete
A pekingi nagyon ragaszkodó és hűséges kutya, de határozott, következetes nevelést igényel. Ha megtanulja, hogy ki az úr a háznál, engedelmeskedik gazdájának, és könnyen kezelhető. Jellemzően a családon belül egy adott személyt tekint elsősorban gazdájának, és leginkább neki engedelmeskedik. A megfelelő nevelés már csak azért is nagyon fontos, mert hajlamos a féltékenységre: egy rivális – például kisgyermek – felbukkanása a családban komoly gondokat okozhat. Nagyobb gyerekekkel jól kijön, akik már tudják kontrollálni a kutyával kapcsolatos megnyilvánulásokat, tehát nem húzzák a szőrét, nem nyüstölik túlságosan. Más állatokkal is együtt tartható, amennyiben már kicsi korától kezdve megszokja jelenlétüket.
Mozgásigénye nagy, de nem hosszú sétákra kell gondolni, inkább arra, hogy legyen elég tér, ahol kedvére szaladgálhat.
Fizikai jellemzői
Marmagassága 15-23 cm között változik, súlya 3-6 kg. Koponyája masszív és lapos, pofája nyomott, orra lapos, széles és sötét. Fülei szív alakúak, a fejéhez simulnak. Pofija ráncos, fogai zsúfoltan helyezkednek el állkapcsában. Enyhén ívelt farkát hátravetve hordja. Bundája hosszú, vastag, színe a feketétől a krémszínűig igen sokféle, jellemző rá a színátmenet. Élettartama kb 12 év.
Források: Poochpedia