Képünkön a mopsz érdeklődve figyeli strandoló társát a tévé képernyőjén. De hogy lehet ez, ha korábban mindig azt hallottuk, hogy a kutyák nem tudnak tévét nézni?
Nos, ez a hagyományos, katódsugárcsöves tévékre még nagyjából igaz volt, de az LCD tévéknél már más a helyzet.
Tudományos magyarázat: A kutyák retinájában több a pálcika alakú receptor, ezért magasabb náluk az a fúziós frekvencia, amin már az egymás után felvillanó képeket folyamatos mozgásként érzékelik.
Ez az embernél 40-50 Herz, a kutyáknál 70-80 Herz körül van. Míg a hagyományos CRT TV 50 Herzes frissítésű képét a kutyák villódzó filmkockák sorozatának látják, egy 100 Herzes LCD TV már nekik is filmszerű élményt nyújt.
Persze így sem azt látják, amit mi, hiszen a részleteket sem képesek emberi pontossággal érzékelni, és a színekkel is hadilábon állnak, mivel csap alakú receptorból kevesebb van a retinájukban.
De a közhiedelemmel ellentétben nem teljesen színvakok, a kék spektrumot érzékelik. Érdemes megjegyezni azt is, hogy ezen a téren is fajtánként eltérőek az adottságok, a labradorok és az agarak élesebben látnak a legtöbb más kutyafajtánál.
Ahogy tehát egyre tökéletesebb vizuális élményt nyújt a tévézés, amelyhez egyre tökéletesebb hang is társul, a kutyák érdeklődését is egyre inkább leköti.
De szerencsére amíg ebből az élményből hiányzik a kutyák számára legfontosabb impulzus, a szag, addig nem fenyeget az a veszély, hogy az emberekhez hasonlóan egész nap a képernyő előtt gubbasszanak.
Vagy mégis? Az alábbi videó másról árulkodik... 🙂
