Wuuff Blog

Kennel marketing 2. rész – interjú Márton Attilával

Kennel marketing 2. rész - interjú Márton Attilával

Márton Attilával egy fantasztikus hangulatú találkozónk volt, amikor is kíváncsian hallgattam a véleményét a tenyésztők munkájáról, a kennel marketingről, és arról is, hogyan látja a mára egyre jobban elharapódzó tenyésztő vs. szaporító vitát. Mindezt olvashatjátok az első részben, most pedig a tenyésztők online jelenlétét vettük gorcső alá, és azt is, hogy mindez hogyan segíti elő a szaporítás elleni küzdelmet.

A következő témakörünk az online jelenlét. Mit gondolsz, ez mennyire fontos a tenyésztőknek? Fontos ez egyáltalán?

Nagyon. Ez nem is kérdés. Elmúltak azok az idők, mikor a szakboltokban vásároltak az emberek, vagy csak a klasszikus értelemben vett média mondta meg, hogy mit kell hinnünk, miről kell tudnunk. Manapság már mindenki a neten keres, információt gyűjt, összehasonlít.

Az online csatornák adják az információink nagy részét. Ez marketing szempontból nagyon jól használható. Ha van egy kennelnevünk, amihez kapcsolódnak információk, azok java részt online csatornákon reprezentálhatók és érhetők el.  Ezek az információk befolyásolják a megítélést, és ezzel a döntési mechanizmusban nagy szerepet játszanak.

Szerinted a valódi tenyésztők hány százalékának van saját honlapja?

Nagyon kevésnek, vagy inkább úgy mondom, hogy nem elégnek. Mindenki a Facebookon él közösségi életet, ami nem is lenne baj, de a Facebook nem egy statikus oldal, az információk elvesznek, mások lépnek helyébe.

Ennek szerinted mi az oka? Drágállják?

Szerintem ennek elsősorban nem anyagi okai vannak. Azért arra odafigyelnek a tenyésztők, hogy ami a munkájuk sikeréhez kell, arra szívesen áldoznak. Inkább talán ezt nem tartják annyira fontosnak. Nem látják azt át, hogy a Facebookon attól még, hogy sok embert elérnek, ez egy nagyon korlátozott dolog.

Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy a tenyésztőknek elsősorban azok felé kellene kommunikálniuk, akiknek kölyköt szeretnének eladni. Ha megfordítom a dolgot, akkor elmondható, hogy az internetes keresések nagy része valamelyik böngésző program segítségével történik, nem pedig Facebookon. Ezért a saját weblap hiánya megnehezíti a rájuk találást.

Ha valaki egy kennellel kapcsolatban információt akar gyűjteni, akkor nem valószínű, hogy a Facebookon végig pörgeti az elmúlt éveket, hogy kialakuljon számára egy kép a tenyésztőről. Ezzel szemben egy honlap statikusan, egy helyen tartja azokat az információkat, amiket el szeretnénk mondani magunkról, és átlátható, visszakereshető módon ez fixen ott van.

A tenyésztés egy hosszútávú dolog. Ennek a kommunikációja is egy folyamatos ápolást igényel. A bizalom építésében nagyon fontos szerepet játszik. Jó megítélést kell kiváltanunk. És nem csak magunkról, hanem az általunk tenyésztett fajtáról.

Ezért is felelős egy tenyésztő, nem?

Hogyne! A leginkább ő felelős érte. Javarészt ez is hiányzik. A fajta marketingje. Nem mutatjuk meg, hogy miért a mi fajtánkat válasszák. És aztán másodlagosan, hogy miért minket. Ezen dolgozni kell.

Egészen biztos, hogy a tenyésztő és a fajta megítélése egy összetett döntési folyamat része, amit marketing eszközökkel tudunk befolyásolni.

Ellenérzés az újításokkal szemben

Magyarországon kiemelkedő a technikai újdonságoktól való félelem. És nem csak a marketing területéről beszélek. Egy kicsit csúszásban vagyunk. Nehezen jönnek be külföldi trendek, és nehezen lépünk ki a komfortzónánkból. Ez igaz az online újításokra is. Félünk az online tranzakcióktól, és a bizalmatlanság megakasztja a döntési mechanizmust. Hiába találom meg a megfelelő kölyköt valahol külföldön, aggódom, hogy a pénzemért nem kapom meg, amit vettem.

A másik probléma a mentalitás. A pénzügyi bizonytalanságról már beszéltünk.

Nemrégiben volt egy eset, amikor egy tenyésztő felvállalta és közzétette az árait. Komoly vita kerekedett belőle, és vitatták az etikusságát ennek a kinyilatkoztatásnak. Holott ahogy azt korábban is, hosszan kifejtettem, ez egy munka. Nyilván ha az információkat elrejtjük, akkor megint megakasztjuk a döntés folyamatát. Hiszen az ár nagyon is jelentős. Összemosták ebben a konfliktusban a tenyésztés célját ennek költségeivel. Ezek elválnak egymástól. Ha én pénzt kérek a tőlem kikerülő kutyákért, attól még az nem jelenti azt, hogy az anyagi haszonszerzésen kívül más nem érdekel. Attól, hogy nekem egy vonallal tervem van, költségeim vannak. Tudatosítani kellene a társadalomban, hogy az egészséges és jól szocializált utódok létrehozása pénzbe kerül.

Mindenki tökéletes kölyköt szeretne minimális áron. Nincs ezzel semmi baj. De ha tudjuk, hogy a minimális ár miből tevődik össze, hogy a szűrések, versenyek, vizsgák, etetés, papírozás, szocializáció, előképzés, oltások stb.. mind a részei a kiskutya vételárának, akkor könnyen kiszámolható, hogy ebből meggazdagodni nem nagyon lehet. Ez egy nagyon drága hivatás.

És hogy miért adjak ki ennyi pénzt egy jó minőségű kutyáért? Hiszen a neten 20-30 ezer forintért is találok ilyen fajtát. Ugye?

Hát nem. És ebben lenne nagy felelőssége a tenyésztői közegnek. Mert nem „ugyanaz”. Ha lenne online jelenlét, ha lenne megfelelő és hatékony kommunikáció, ha megmutatnák azt, amit nap mint nap tesznek, akkor az emberek jobban értenék, hogy mégis miért drágább az egyik a másiknál. Arról nem is beszélve, hogy mekkora hiba csak és kizárólag az ár alapján választani kutyát.

Szóval van itt egy nagyon kusza és logikátlan, abszolút vakvágányra futott elképzelés arról, hogy a kutyáknak a reprodukciója és az anyagi dolgok hogyan függnek össze. Ennek oka az is, hogy a tenyésztők is keveset és/vagy rosszul kommunikálnak.

Ha éppen kölykeim vannak, akkor ahhoz, hogy kitakarítsam reggel őket, nekem innom kell egy kávét. Azért nem adják oda a boltban ingyen, mert cuki kölykeim vannak. Pénz az kell hozzá. Sok pénz. És nem csak a kávéra. 

Márton Attila kennel marketing

Copyright: Horváth Balázs

Facebook és ennek jelentősége. Az elmúlt hetek eseményei közé tartozik, hogy a facebookon kitört a pánik, letiltották az eladó kutyás csoportok egy részét, és ismét napvilágra került a közösségi oldal alapelveiben szereplő szabály: élő állat eladását nem lehet hirdetni. Mit szólsz ehhez?

A tenyésztők nagyon megijedtek. Pedig a marketingen belül a facebook használata csak egy eszköz. Egy kennelnek, egy tenyésztői tevékenység megítélésének ez fontos része, de önmagában kevés.

Ha csak néha kiteszem, hogy kölyökkutya elérhető, azzal nem alakítok a megítélésemen, a rólam alkotott képet nem terelem pozitív irányba. Ez a kommunikáció legvége kellene hogy legyen. Hiszen nem egy kutyákat áruló webshopot üzemeltetünk. Tervszerű és őszinte kommunikációval bemutatom a kennelemet, hogy milyenek a kutyáim, mit érek el velük, hogyan dolgozom velük, és ha vannak kölykök, akkor azt is nyilvánosságra hozom.

Ebben az időben a Wuuff munkatársaként írtam egy cikket, ahol pont ez volt a téma, hogy pánikra semmi ok. Nálunk lehet hirdetni, mert ennek is van legitim helye az online világban. A Facebook nem az. De ezt már többször is említettük a korábbiakban, hogy az emberek nehezen nyitnak az új felé.

Jó lenne, ha a kutyavásárlás ennél tudatosabb lenne. Nem lenne ilyen nagy arányú az impulzív vásárlás, és a kedves leendő gazdi végig gondolná, hogy  ha egy reggel úgy ébred, hogy kell egy csoki színű labrador, akkor ha egy bevásárlóközpont parkolójában átveheti huszonötezer forintért, akkor ott valami nem stimmel.

Ha tenyésztőtől vesz valaki kutyát, annak van egy folyamata. Megkeresni, megismerni a körülményeket, a tenyésztőt, a várólistára felkerülni stb.. Elképzelhető, hogy tenyésztőtől „nehezebb” kutyát venni, mint szaporítótól, de az vitathatatlan, hogy a minősége is más. Jó esetben a tenyésztő szem előtt tartja a szülők egészségügyi állapotát, predesztinálva ezzel a kölykökét is. Jó esetben a tenyésztő a kölyök nevelésben részt vesz, szocializál, előnevel, hogy könnyebb dolga legyen az új gazdinak, és a megfelelő életkorban megkapják a kölykök azokat az impulzusokat, amire szükségük van az egészséges testi és mentális állapothoz a későbbiekben.

Ha kiemelsz egy disznóólból egy 8 hetesnek mondott kölyköt, amely inkább 4 hetes, az hátránnyal indul az előbb említettekhez képest.

És ez összefügg a hirdetéssel. Ha nincs felépítve a kommunikáció, a marketing, akkor csak piactér van, ami nem szerencsés a megítélés szempontjából. A reputáció építése kb  85% kell legyen, és a kiskutyák eladása 15%. Ez lenne az egészséges. Így ismernék a tenyésztőt, nem csak azt, hogy éppen kölyökkutya elérhető nála. És a választás is tudatosabb irányba menne. Ez egy folyamatos munka. Meg kell hogy mutassák magukat a tenyésztők.

Márton Attila kennel marketing

Copyright: Horváth Balázs

Tenyésztői közeg, tenyésztők egymás között

Még egy dolgot szeretnék kiemelni. Ez pedig a tenyésztők egymás közötti kommunikációja, illetve a konfliktusok és a konkurencia helyzetek kezelési módja. Azt hiszem, hogy ezt nagyon nem kell magyaráznom… mindenki tudja, hogy milyen sárdobálások vannak.

A tenyésztés hosszútávú tevékenység. Az pedig, hogy most hétvégén ki lesz a fajtagyőztes, az pedig egy rövidtávú. Ha egy fajtát nemesítünk, tenyésztünk, igyekszünk a fajtagondozás terén is felelősséget vállalni érte, akkor a kollégákkal való együttműködés elengedhetetlen. Ehhez pedig kell az érett gondolkodásmód és az egyébként természetes konfliktusok megfelelő kezelése . 

Egyébként az, hogy az emberi kapcsolatainkat hogyan kezeljük,  szintén befolyásolja a megítélésünket. Továbbmenve pedig a konfliktusok nem feltétlenül vannak jó hatással a fajta jövőképére.

Összefoglalva, a tudatos online jelenlét most már egy megkerülhetetlen dolog. Hirdetni normális helyen nem ciki, vagy legalábbis nem kéne, hogy az legyen, az együttműködés nélkül nincs előrehaladás, és a minőségi kiskutya mindig legitim.

Köszönöm, hogy volt időd ránk, és válaszoltál a kérdésekre. 

attila marton kennel marketing

Tóbiás Zsófia - Wuuff PR/marketing manager

Sharing is caring!

Comments

comments

Csevegj velünk

Messenger
Trustpilot
shares