Az érem másik oldalán azok a tenyésztők vannak, akik arra tették fel az életüket, hogy egy fajtát nemesítsenek, legjobb tulajdonságaik szerint kiválasszák őket arra a nemes feladatra, hogy jó minőségű kölyköket hozzanak a világra. Nem kisebb munka az sem, hogy megtartsák a fajta jellegét, és megőrizzék azt a hagyományoknak megfelelően.
Sok esetben azonban a jó tenyésztőt nagyon nehéz megtalálni, nem szívesen hirdetik a kiskutyákat, így aki éppen keresi az új családtagját, hamarabb fut bele egy szaporító hirdetésébe, mint hogy egy tenyésztőt találna meg az adott fajtában.
A magyar tenyésztők kihívásairól beszélgettünk Márton Attilával, kennel marketing szakértővel.
Hol is kezdjük? Mesélj kicsit magadról!
A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége ügyvezetője voltam hat évig. Valamikor 2011-12 között a kutyás világ kezdte felfedezni magának a Facebookot, és elképesztő ütemben nőtt az ismeretlen, beazonosíthatatlan “ismerősnek” jelentkezők száma. Koncepció nélkül tolták fel a képeket a kutyáikról, értelmetlen posztokban jelölték be egymást, és akkor jött az az ötlet, hogy kéne ezzel egy kicsit foglalkozni. Megmutatni a tenyésztőknek, hogy mi is az a marketing, mit kellene vele csinálni, és mindez hogy tudja az ő munkájukat segíteni. Ebből az lett, hogy az aKutya újságnak írtam egy cikksorozatot, ez 12-13 részen keresztül futott, ami nyilván felületesen, de mégis átfogóan az összes jól használható marketing eszközt tartalmazta. Ennek idegen nyelvű fordításai jelentek meg az Egyesült Államokban, és Görögországban. Ezután lehetőséget kaptam, hogy az Arion Show Room kurzusai keretén belül tartsak előadást a témában.
Innen egyenes út vezetett ahhoz, hogy egy komplett, 4 alkalmas kurzust csináljak a Magyar Kutyás Akadémiával karöltve, ami kifejezetten tenyésztők számára jelenthet segítséget eligazodni a marketing világában.
Copyright: Horváth Balázs
Ez jól hangzik, akkor ez lett a kennel marketing. Mi is az röviden?
Egy tenyésztő a saját maga tevékenységének érdekében hogyan tudja felhasználni a marketinget, illetve annak az eszköztárát.
Mi a tapasztalatod azzal kapcsolatban, hogy a tenyésztők mennyire nyitottak erre? Vagy inkább ellenállásba ütközöl ezzel?
Úgy gondolom, hogy vannak, akik felfogták, hogy ez kell. Az életben bármit is csinálsz, az kevés lesz, ha te meg a szomszédod tud róla. Akármennyire is jól csinálod. Én követem a kurzuson résztvevők munkáját, és nagyon szépen fejlődnek, sikerélményük van. Aki pedig nem nyitott, az megelégszik azzal, ahogy most van. Nem akar fejlődni, nem akar változtatni.
Mi a külföldiekkel a tapasztalatod, ott mi a tendencia?
A marketingbe bele kellene tartoznia a tenyésztő számára a krízis és konfliktus kezelés is. Sajnos ez napi szinten jelen van a tenyésztői világban. A konkurencia helyzet és a tulajdonosokkal való kommunikáció nagyon fontos része magunk prezentálásának, itt mindenképpen szükség van fejlődésre és leginkább önkritikára minden tenyésztő számára.
Tenyésztő és szaporító közötti különbség
Ez egy komplex témakör, és a saját véleményem az, hogy nem lehet mindig meghúzni azt a bizonyos határvonalat, amit egyre fontosabbnak tartunk meghúzni. Van amikor egyértelműen elmondható, hogy valaki szaporító, mégis van olyan, hogy valaki úgy néz ki mint egy tenyésztő, de nem is biztos, hogy annak kéne nevezni. Ennek mérlegelésében ki szoktuk azt felejteni, hogy a tenyésztői munka megítéléséhez idő kell. Nem arról van szó, hogy éppen milyen almom van, hanem 10 év múlva mit hoznak és mutatnak a vonalai. Na de akkor felmerül a kérdés, hogy aki két éve foglalkozik ezzel, az már nem is tenyésztő? Akkor őt most “leszaporítozzuk”?
Sok olyan körülmény befolyásolja ezt, amit nem lehet objektív mérőszámokkal leírni. Nincs egy konstans érv és teljesítmény rendszer arra, hogy ezt el lehessen különíteni.
Nem biztos, hogy mindenkit tenyésztőnek kéne nevezni, akinél alom születik és van kennel neve, de attól még ő nem szaporító – a szónak a pejoratív és jelenleg használt értelmében, hiszen ezzel nem csinál semmi rosszat.
Szokták ezt az anyagiakhoz kötni. Ez egy nagyon sarkalatos pont! Az még mind a mai napig divat, rákiabálni valakire, hogy pénzért csinálja. A közember számára ez egy szitokszó, mert nem lát rá a körülményekre, és nem is gondol bele. Azt gondolja, hogy egy fajtatiszta kutya ára azért 150 ezer forint, mert a tenyésztő nagyon meg akar rajta gazdagodni. És akkor jön a lelki terror hozzá: eközben tele vannak a menhelyek.
Ezzel kapcsolatban mondjuk felmerül az a kérdés, hogy elvileg minden elvégzett munkáért jár a fizetés.
Vajon megfordul az emberek fejében az, hogy egy tenyésztő például ötkor kel, hogy a kölykökkel olyan mértékben foglalkozzon, hogy a szocializációs periódusuk normálisan menjen végbe? Vagy az éjjelig tartó munka, hogy a regisztrációs papírokat elintézze, és mindeközben egész nap talpal és takarít? Ezek után az, hogy ezért “fizetést” kap, már kicsapja a biztosítékot?
Az érem másik oldalaként az is jó kérdés, hogy a tenyésztők miért vonakodnak felvállalni ezt? Hiszen nem kis munka egy alom felnevelése, és azzal, hogy nem mondják el a nem szakmabelieknek, csak erősítik ez a sztereotípiát. Míg egy nyílt és őszinte kommunikáció rávilágíthat, hogy ebbe mennyi munka van. Márpedig a munkáért fizetés jár. A legtöbb és legjobb esetben.
A zöldséges aki négykor kezd a nagybani piacon, és utána árulja a portékát, az természetes. Az ő munkája legitim. Neki senki nem vágja a fejéhez, hogy pénzt kap érte, vagy haszna van rajta. Hiszen ő az, aki korán kel, elhozza, válogatja, fenntartja a boltot, fizeti a költségeket. A tenyésztő ugyanezt csinálja. Hajnalban kell, késő este fekszik, és felneveli azt a kölyköt, akit utána mi magunkhoz veszünk. Ezért még a főállású anyáknak is jár állami fizetés. De nekik csak a szitkozódás marad?
Ideje felfogni az embereknek, hogy a minőségi kölykök előállítása hatalmas munka, és nagyon sok pénz.
Az, hogy egy adott fajtájú kölyökkutyának a létrehozása csúnya szóval élve mennyibe kerül, az teljesen elfelejtődik. A szülők szűrései, küllem és munkavizsgái, a kölykök regisztrációja, minőségi nevelése, megfelelő takarmányozása… és ezek még csak a minimum költségek. De ezzel nagyon sokan nincsenek tisztában, nem is gondolnak ebbe bele. Pedig ez sok mindent megmagyaráz.
Marketing szempontból ennek van azért egy kis csapdája. Ha a tenyésztő nem reprezentálja magát, akkor a tenyésztői munkájáról – bármilyen jó is – nagyon kevesen szereznek tudomást. Míg egy szaporító, ha eleget foglalkozik a marketinggel, sokkal könnyebben megtalálható a kutyákat keresők számára, mint egy valódi jó tenyésztő. Arról nem is beszélve, hogy maga az árképzés is marketing eszköz. A szoporítók által kért nagyon alacsony ár pedig elég vonzó. Nincs kultúrája annak, hogy honnan, hogyan válasszunk kutyát. Sokak esetében a vételi ár nagyon magas prioritással szerepel a döntéshozatalkor.
Szakmai összetevő számomra a tenyésztőnek a már említett marketingen túl maga a tenyésztői munka minősége, a tenyésztői cél és koncepció, a tanulásra és fejlődésre való hajlam.
Én hiába ismerem a fajtámat, és hiába van koncepcióm, ha nem képzem magam, akkor lemaradok. Az orvostudomány is fejlődik. Ha ebben nem haladunk a korral, akkor eltávolodunk a realitásoktól. Csak gondold el, hogy mi lenne, ha valaki a 30 évvel ezelőtti vakcinázási protokollt használná? Hát az manapság nem nyújtana túl sok védelmet a kölykök számára.
A cikk következő részébén a tenyésztők online jelenlétéről beszélgetünk.
Köszönöm az interjút!
Tóbiás Zsófia - Wuuff PR/marketing manager
Még sok érdekességet találsz kutyás témában a blogunkon, ne hagyd ki:
EZÉRT CSATLAKOZNAK A VALÓDI TENYÉSZTŐK A WUUFF-HOZ
SZAPORÍTÓK CSAPDÁJÁBAN...íGY KERÜLD EL ŐKET!
